Idézetek :) :) :)

-Tudod, hogy szeretlek? - kérdeztem mosolyogva.
-Tudom - mondta lazán.Azt hiszem, erre nem ezt szokták válaszolni. - De azért a biztonság kedvéért a Sorbonne környéke kilőve.
-Nem hiszem, hogy sűrűn találkoznék Arnolddal szeptembertől...
-Félek, hogy ezt nem te irányítod majd - vágta rá kapásból. - A barátnője hogy van? - érdeklődött.
-nem működött a dolog januárban szétmentek - meséltem el a frissen szerzett információmat.
-Ez most nagyon meglepett - felelte unottan, mire felnevettem. - Jó, figyelj - állt meg, én pedig szembefordultam vele,  és kérdőn vártam, hogy mit fog mondani. - Örülök, ha örülsz.Ha téged boldoggá tesz hogy újra jóban vagy a szociopata Neményivel, akkor oké.De közlöm, hogy egy ostoba dobás van.Csak egyszer bánt téged, és a Sorbonne előtt rúgom fel. - Hűűű.Fenyegetős-megvédős-burkolt szerelmi vallomás.Az egyik kedvencem.
-Értem - mosolyogtam kalapáló szívvel.Akkor ezt megbeszéltük. :)

-Csak egy okot mondj, amiért én, egy tök átlagos lány kellek egy olyan srácnak, mint amilyen te vagy.
-Egy okot?
-Aha.
-Ehhez mit szólsz?Nekem te nem vagy átlagos - szólt komolyan.A tökéletes választ kaptam.
-Köszönöm.

«

-Melyik szeptember 8.?
Tudtam miért kérdezi.A levelemben ezt a dátumot említettem arra vonatkozóan, hogy totál beleestem.
-Kilencedikben - mondtam halkan.

 – Programom van valakivel – mondta mosolyogva. 
(…) 
– Ismerem? 
– Igen. 
– Lány? – kérdeztem félve, összehúzott szemmel, előre rettegve a választól. 
– Lány – bólogatott. 
– Oké. Jó szórakozást. – Az összes okos magazin azt írja, ilyenkor kezeljük lazán a helyzetet, és ne mutassuk ki, hogy éppen összetörtünk. Ahha. Könnyű azt mondani. 
– Kösz, meglesz – mondta. 
(…) 
– Hát, akkor klassz délutánt. Érezzétek jól magatokat. Meg ilyesmi – motyogtam, és indultam befelé. Cortez elkapta a kezem, és visszahúzott. 
– Féltékeny vagy? – kérdezte elfojtott mosollyal. 
– Nem – vágtam rá kapásból. – Kéne? – kérdeztem vissza némi töprengés után. 
– Lehet. Szép. Okos. És nagyon szeretek vele lenni… 
– Ez nagyszerű – mondtam elkerekedett szemmel, és úgy éreztem, végem van, mindjárt elbőgöm magam. 
– Segítek neki angolból, mert iszonyat béna – tette hozzá, mire hitetlenül a szemébe néztem, és a tenyerembe temetve az arcom, megkönnyebbülten elröhögtem magam 
– Szerinted ez vicces volt? 
(…) 
– Oké, elég lesz – lapoztam idegesen a könyvemben. – Ez nem fair – néztem fel. – Most tök nevetségesen érzem magam… Elvégre féltékeny voltam magamra – tűnődtem, Cortez meg a fejét fogva felröhögött. Haha. Szörnyen vicces.

-Mi ez? - érdeklődtem.

-YouTube-videó.

-Kiről?

-Deszkásokról - mutatta felém.

-Ahha. Kickflip.- mutattam a kijelzőre, Corteznek pedig felszaladt a szemöldöke.

-Ezt honnan tudtad?

-A régi deszkás korszakomból - nevettem el magam, és éreztem, hogy elvörösödöm.

-A miből? - röhögött jóízűen.

-Nem érdekes.

-Szerintem az.Szóval?

-Jaj - sóhajtottam és lehunytam a szemem. - Régebben próbálkoztam. A deszkázássál.

-Régebben?

-Kilencedik - temettem a tenyerembe az arcom, és folyamatosan égtem. - De hamar feladtam. Nem igazán ment. Viszont bevágtam az összes trükk nevét.Lelkes stréber vagyok, de a gyakorlatban elég sokat bénáztam...

-Miért nem tudlak elképzelni deszkával? - nevetett, én pedig kissé felháborodtam.

-Hé ne degradálj. Igenis jól állt. Menő volt, meg minden. És eljutottam az Ollie-ig.

-Hú - biccentett tettetett elismeréssel.

-Ne már, komolyan mondom! Elég sokat szenvedtem, hogy imponáljak neked.

-Imponáltál te anélkül is eleget...

"Zavartan megvontam a vállam mire...mire Cortez odahajolt hozzám, és egy gyors puszit nyomott a homlokomra." (....) Úgy tűnt csak pislogtam egyet, bár amikor a legközelebb kinyitottam a szemem, kissé megváltoztak a körülmények. Cortez vállán ébredtem.. "

– Renátának? Lássuk csak. Unalmas ruha, unalmas zene, unalmas helyszín, unott vendégek. És minden bizonnyal végigzokogná az egészet, mert Renáta az az ember, aki imád meghatódni saját magán.
– Nem igaz! Nem is sírnék! – háborodtam fel. Aztán végiggondoltam. – Jó, lehet, kicsit megkönnyezném…
– Erről beszéltem – ciccegett Kinga.
– De egyébként nincs pontos elképzelésem. Csak tudom, hogy kihez mennék hozzá.
– Biztos, hogy nem tudjuk kitalálni – fintorgott Kinga.
– Hozzá mennél Cortezhez? – mosolygott Kata.
– Ööö… Hát. Ma? Holnap? Csak mondjátok, mikor – nevettem egy hajtincsemet tegergetve.
– Istenem, ez több, mint nyálas – hőbörgött Kinga.